11. Pécsi Országos Színházi Találkozó

• Helyszínek:
  Pécsi Nemzeti Színház (Nagyszínház, Kamaraszínház)
  Lakásszínház
  Park mozi
  Pellérd Ipari Park

• Játszó személyek:
  203 színész + statiszták és zenészek

• Fellépő társulatok:
  12 (a budapesti Nemzeti Színház három produkcióval, a debreceni Csokonai Színház két produkcióval)
  2 határon túli /Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy/, 3 vidéki /Debrecen, Eger, Pécs/, 7 budapesti / Bárka Színház, HOPPart Társulat, Katona József Színház, Nemzeti Színház, Pintér Béla és Társulata, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Vígszínház/

• Kortárs szerző műve: 7 – ebből magyar szerző műve: 4
• Előadások száma: 31 (a versenyprogram 15 produkciójából) + Gálaest
• Legkisebb társulat: 7 színész + műszaki, technikai személyzet
  (Bárka Színház, Budapest – Háy János: Nehéz)
• Legnagyobb társulat: 21 játszó személy + 8 tagú zenekar + műszaki, technikai személyzet (Nemzeti Színház, Budapest – Kovács M.-Mohácsi I.-Mohácsi J.: Csak egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe)
• Játékkal töltött órák: 64
• Kamionok: 16
• Szállodai szobák/nap: 295 (=620 ágy/nap)

Tények az OFF-ról:

• Helyszínek száma: 23
• Új helyszínek: új Bóbita Bábszínház, Kodály Központ, Nappali kávézó, Walzer Kávéház, volt Zálogház
• Rendezvények száma: 156
• Fellépők száma: kb. 350-400 fő
• Szakmai zsűri:
  Egri Márta - MASZK Országos Színész egyesület
  Berzsenyi Krisztina - Magyar Látvány- Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága
  Hargitai Iván - Magyar Színházrendezői Testület
  Solténszky Tibor - Színházi Dramaturgok Céhe
  Rádai Andrea - Színházi Kritikusok Céhe
  Térey János - Drámaíró Kerekasztal
  Bicskei István - színész-rendező-koreográfus
• Színész zsűri:
  Barnák László
  Felföldi Anikó
  Mihályi Győző
• Közönségzsűri:
  Fonyódi Szabolcs, tanár
  Dr. Istvánné Kollár Anikó, nyugdíjas tanár
  Világhy Andrea, tanár

Magányosan élt-éldegélt a nagy, messzi Oroszországban a Három nővér. Életükbe némi vidámságot csak A revizor hozott, aki a távoli Szentpétervárról látogatta meg néhanapján őket. Egyszer aztán megunták, hogy örökösen Moszkva után vágyakoznak. Izgalmasabb kalandokra vágytak, új utakra. Irány a nagyvilág! – gondolták, s az elhatározást tett követte. Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe – morfondíroztak.. Így aztán első úti céljuk Amerika lett, mégpedig a híres-hírhedt Chicago. Az erőszak és a vér látványa azonban megrémítette őket, mindenhol Szutyok és Prolik. El innen, el! – kiáltották egyszerre. S lám ekkor egy sikátorból, vagy talán az égből, hirtelen Mesés férfiak szárnyakkal tűntek fel. Karjaikba vették a nővéreket és meg sem álltak velük Németországig. Bár ne tették volna … Ott is csak szörnyűség, Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban fogadta őket. Csüggedten üldögéltek egy utcasarkon, amikor Leonce és Léna váratlanul rájuk talált. Nehéz. Az élet nehéz – állapították meg mindannyian. Hosszasan üldögéltek a semmibe nézve. Vajon hol találhatnának rá a boldogságra? Talán egy eldugott kis német faluban egy jó kis Parasztopera? De kacagás és móka helyett csak Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból várta őket. El innen, el! – s már repítették őket a szárnyas karok Franciaországba. De mindhiába. A Mizantróp nagykabátba burkolózva, mogorván állta útjukat és embergyűlölete rájuk is átragadt. Merre? Vajon merre? A szép Itália? S már elébük is termett A velencei kalmár, aki pihenésként a Mikvézést ajánlotta, na persze jó pénzért cserébe … Moszkva! Moszkva! – sóhajtottak a nővérek, és elátkozták azt a napot, amikor útra keltek.